Így választottunk 4 ütemű fűkaszát az egyesület közterületeihez

Decemberben reggel nyolckor még hideg van a boltban, és az első dolgom mindig ugyanaz: felkapcsolom a lámpát a teszterek fölött, aztán letörlöm az üvegekről az előző napi ujjnyomokat.

Az ajándékszezonban máshogy vásárolnak az emberek, mint máskor. Nyáron valaki bejön, kipróbál hármat, és megveszi a negyediket. December közepén viszont többnyire nem magának keres illatot, hanem valaki másnak, akit szeret, és aki nincs ott a boltban.

Egy idős férfi állt meg a pultnál a múlt héten, kigombolt kabátban, kezében egy összehajtogatott cetlivel. Rám nézett, és annyit mondott: „Olyat kérek, amilyet a feleségem harminc éve hord.”

A cetlin egy név volt, egy régi, francia flakon neve, amit tíz éve nem gyártanak.

Elmagyaráztam neki, hogy ez a szám már nincs forgalomban, de van két olyan összetételű illat, ami ugyanabból a családból jön. Fél órát álltunk ott. Előszedtem a papírcsíkokat, ő pedig sorra megszagolta őket, és mindegyiknél megrázta a fejét. Nem az illat volt a baj, hanem az, hogy egyik sem az volt.

Végül azt vitte el, amelyik a legkevésbé tért el. Nem mondanám, hogy elégedetten ment ki, inkább csak megbékélt vele.

Az a mondat viszont ott maradt bennem, és februárban, egy hosszúra nyúlt esti megbeszélésen jutott újra eszembe.

A falusi egyesületnek, aminek a pénztárát viszem, három közterületi sávra van gondja: a buszmegálló körüli füves rész, a temető melletti árokpart és az egykori iskola udvara. Ezeket évek óta önkéntesekkel tartjuk rendben, és mindig ugyanaz a régi kétütemű kasza jár körbe köztünk.

A gond nem az volt vele, hogy nem vágott. Hanem az, hogy keverni kellett hozzá az üzemanyagot, a füstje az egész udvart betöltötte, és az önkénteseink fele már oda sem állt mellé. Aki kétszer nyelt belőle egy forró napon, az legközelebb inkább gereblyézett.

Az egyik tag ezért egy papírra felírta nekem, hogy mit keressek. Ennyi állt rajta: „fűkasza 4t”. Este be is írtam a keresőbe pontosan így, és onnan jutottam el ahhoz, amiről addig csak hallottam. A 4T a négyütemű motort jelenti, ami tiszta benzinnel megy, nem kell hozzá kimérni az olajat, és a kipufogógáza is más.

Onnan jutottam el a Péter Láncfűrész oldalára, ahol a fűkasza 4t kifejezéssel keresett négyütemű gépek is ott sorakoznak a többi között. A Honda UMK 450 XEET egy 50 köbcentis, 2 lóerős négyütemű gép, vagy például ott a Honda UMK 435 U, ami 35 köbcentis és 1,4 lóerős. A belépő szintet pedig a BlueBird HO 35M jelenti, ami szintén négyütemű, Honda GX35 motor hajtja, és szintén kedvező áron kapható, csakúgy, mint az eddig felsorolt modellek.

Nekünk a középső jött ki. Nem az árkategória döntött, hanem az, hogy a temetői árokpartot nem lehet erővel venni, csak türelemmel, és egy 35 köbcentis gépet egy hetven feletti önkéntes is elbír egy órán át.

A buszmegállónál ráadásul a padok és a szemetes közé kell befordulni vele, ott egy hosszú, nehéz gép inkább akadály, mint segítség. Ezt a szempontot az ülésen senki nem mondta ki hangosan. Csak amikor felírtuk egymás mellé, hogy melyik sávot ki vágja, és mennyi idő alatt, akkor lett magától értetődő, hogy nem a legerősebb gépet keressük.

A gépet Tarcalon vettük át, a Péter Láncfűrész átvételi pontján, ahol hétköznap délután egytől négyig van nyitva. Az egyesület elnöke ment el érte egy szombat előtti pénteken, és mire hazaért, már az első kanna benzint is megvette hozzá, mert nem kellett hozzá semmit kikeverni.

Azóta annyi a különbség, hogy tavasszal nem kell könyörögni az embereknek. Beindul, halkabb, és nem marad utána az a szag a ruhán, amit este már a konyhában is érezni.

Az illatszerpultnál egyébként pont ezzel dolgozom minden nap. Egy szag vagy illat megmarad az emberben, és eldönti, hogy szívesen megy-e vissza valahová, vagy csak elviseli. A frissen vágott fű szagát senki nem panaszolta még be nálam. A kétüteműét igen, és a Péter Láncfűrész Kft. gépe után ez a panasz elmaradt.